Svetlana Yudina, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának ( ICRC) munkatársa szerint  rendkívüli kihívást jelent megtalálni a harcok forgatagában egészen kis korban magukra maradt gyermekek szüleit, hiszen ezek az apróságok legtöbbször a saját nevüket sem tudják megmondani.
A Vöröskereszt keresőhálózata speciális módszereket alkalmaz ilyenkor, melyek egyike az azonnali fényképkészítés a kallódó kicsikről, hogy az esetleg sok év után beazonosított szülők ráismerjenek gyermekükre. A most hazatért gyerekek az elmúlt tíz-tizenkét évet nevelőszülőknél töltötték nyugat-ugandai menekült településeken.

"Azt hittem meghaltak a gyermekeim - mondta a Adeline Kabongo, az egyik anyuka - Kettő és négy éves gyermekeket vesztettem el, és most előttem áll két fiatalember, akik magasabbak nálam."
Az ICRC és az Ugandai Vöröskereszt szállították a gyerekeket a kongói határhoz, ahol átvették őket az ICRC gomai kirendeltségének munkatársai. Innen vitték őket tovább, mindegyiket saját falujába.

A Vöröskeresztes Mozgalom egyik kiemelt prioritású tevékenysége az egymástól háború következtében elszakadt családtagok megkeresése, a családok újraegyesítése. Ez a feladat néha reménytelenül nehéz, és  a fenti esetben sem lett volna eredményes, ha nincs mind Kongóban mind Ugandában egy nagyon erős önkéntesi hálózat, amely a keresőmunkában segít.
2009-ben 134 ugandai és 1908 kongói gyermek térhetett vissza családjához a Vöröskereszt  erőfeszítéseinek köszönhetően.

A hároméves Shadut egy út mentén találták az ugandai határhoz közeli Rutshuru város közelében. Egy nagymama gondjaira bízták, aki  felajánlotta, hogy három saját unokája mellett gondját viseli az apróságnak addig, amíg megtalálják az édesanyját.




© ICRC / P. Yazdi / cd-e-01061

További részletek olvashatóak az ICRC honlapján:
www.icrc.org/web/eng/siteeng0.nsf/html/congo-kinshasa-news-050310