A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának genfi székhelyű Központi Keresőszolgálata (Central Tracing Agency) az egész világra kiterjedően nyújtja széleskörű szolgáltatásait, amelyekkel lehetővé teszi, hogy a fegyveres konfliktusok és természeti vagy egyéb katasztrófahelyzetek következtében egymástól elszakadt családtagok tartani tudják egymással a kapcsolatot, illetve megtalálják eltűnt hozzátartozóikat. Megalakulásának 50. évfordulója alkalmából történt megemlékezés keretében beszélgetett a Szolgálatról az ICRC történésze, Jean-François Pitteloud és Angela Gussing az ICRC műveletekért felelős igazgatóhelyettes.
Az ICRC az 50. évfordulóját ünnepli Központi Keresőszolgálatának. Azonban a szervezet már a kezdetektől fogva végez keresési tevékenységet is. Hogyan is kezdődött?
Henry Dunant volt az, aki 1859-ben, látva a Solferinónál lezajlott csata szörnyű következményeit, megtette az első olyan gesztusokat, amelyek ma is az ICRC Keresőszolgálatának misszióját, lényegét jelentik. A férfi, aki kulcsszerepet játszott a Vöröskeresztes Mozgalom megteremtésében a következőket írja a csatáról szóló „Solferinoi emlék” című könyvében:
„Egy fiatal, húsz év körüli tizedest, Claudius Mazuet-et, akinek finom kifejező arca volt, a bal oldalán talált el egy golyó. Nem volt remény a számára és ő erre teljesen fel volt készülve. Amikor segítettem neki inni megköszönte, és könnyekkel a szemében azt mondta „Oh, Uram ha tudna írni az apámnak, hogy megvigasztalja az anyámat!” Feljegyeztem a szülei címét és ő egy perccel később távozott az élők sorából.”
Dunant lábjegyzetben hozzátette: „A szülők Lyonban a d'Alger utca 3. szám alatt laktak és ez a fiatal férfi, aki önkéntesként szolgált a hadseregben, volt az egyetlen fiuk. Az egyetlen hír amit róla kaptak az volt amit én küldtem nekik. Mint sokan mások az ő neve is felkerült az „eltűntek” listájára.”
Mikor vált a keresés az ICRC egyik alaptevékenységévé?
A Vöröskereszt által végzett első jelentős tevékenység, amely arra irányult, hogy fenntartsa és helyreállítsa a családi kapcsolatokat az 1870-es porosz – francia háború alatt, a Bázelben működő Irodán keresztül zajlott.
Igazán azonban az I. és II. Világháború alatt vált jelentőssé az ICRC ezirányú tevékenysége, először „Nemzetközi Hadifogoly Iroda” később „Központi Hadifogoly Iroda”
működése által.
Olyannyira, hogy az 1914-1918 között zajlott háború alatt az ICRC teljes mértékben azonossá vált az Irodával,
és nem is végzett tőle független tevékenységet egészen 1919-ig.
Nemzetközi Hadifogoly Iroda, Genf
I. világháború
Központi Hadifogoly Iroda, Genf
II.világháború
Az ICRC 1960-ban változtatta a Központi Hadifogoly Iroda nevét Központi Kereső Szolgálatra, miért volt jelentős a névváltozás? Volt valamilyen különleges esemény, ami sarkallta ezt a változtatást?Az ICRC célja az volt, hogy jelezze, hogy a szervezet figyelmet fordít a belső konfliktusok áldozataira is, amelyeknél az érdekelt hatóságok sűrűn arra hivatkozva utasították el segítségét, hogy a szó eredeti értelmében nem háborús eseményről van szó.
Az Iroda tevékenysége már 1945-től kezdte kiterjeszteni civilekre és menekültekre. Családokat egyesített, és felkutatott belső konfliktusok során letartóztatott és eltűnt személyeket, akiknek az esetében kormányaik nem voltak hajlandóak őket hivatalos hadviselő félként elismerni, és az ezzel járó jogokat biztosítani.
1960-tól a az addigi megnevezés tehát már nem felelt meg az ICRC új, a hidegháború alatt végzett tevékenységeinek. Ilyen volt pl. az 1956-os magyarországi felkelés során vagy a dekolonizációival kapcsolatos konfliktusok alatti szerepvállalás, vagy az algériai háború, illetve a Mau-Mau felkelés Kenyában. Sőt mi több az ICRC figyelembe vette annak a lehetőségét, hogy az Iroda tevékenységi körét kibővítse a természeti katasztrófák áldozatainak keresésével, ahogy az 1960-ban meg is történt a marokkói földrengés kapcsán. Eképpen egy új elnevezésre volt szükség, amely megfelel a tevékenységi kör kiterjesztésének.
Az ICRC-nek hosszú története van a keresésben. Miért is fontos a keresés és melyek voltak a legfontosabb újítások ezen a téren?
Azt hiszem, mindenki el tudja képzelni, milyen érzés, amikor családunk egyik tagja hirtelen eltűnik, és nem tudjuk mi van vele. A legtöbb ember számára alapvető érzelmi szükséglet, hogy kapcsolatban tudjon maradni szeretteivel, és mindenkor tudjon arról, hogy mi történik velük.
Az ICRC a kezdetektől fogva azért dolgozik, hogy lehetővé tegye a hadifoglyok számára a kapcsolattartást családjukkal. Mind a mai napig folytatjuk ezt a tevékenységet világszerte, az őrizetbe vett személyekkel kapcsolatban, de segítünk azoknak a civileknek is, akik a háborús konfliktusok, természeti katasztrófák vagy más események, mint pl. a migráció által vesztik el a kapcsolatot családtagjaikkal.
Az utóbbi pár évben az ICRC minden eddiginél szorosabb módon működött együtt a Nemzeti Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Keresőszolgálataival a keresési tevékenység bonyolításában. Ezen együttműködésen keresztül a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom képes az országhatárokon átnyúló segítséget nyújtani a rászorulóknak, és hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ismét felvehessék egymással a kapcsolatot, illetve értesüljenek eltűnt családtagjaik sorsáról.
Jó példa erre az 1994-es Ruandai fajirtást követő évtized, amikor az ICRC a Nemzeti Társaságokkal és egyéb szervezetekkel gyermekek tízezreit egyesítette újra
családjaikkal.
Óriási feladat volt minden gyermek történetét külön meghallgatni, és megérteni egyéni helyzetüket, tartani a kapcsolatot a hatóságokkal, továbbítani az üzeneteket és ellenőrizni a szülők és a gyerekek azonosságát és egyéb tényezőket. Minden munkatársunkat mélyen érintette, amikor végül tanúja lehet a családtagok egymásra találásának.
A ruandai népírtás következtében a
családjától elszakadt kisgyermek
adatait rögzítik
A keresési szolgáltatások fejlődésének fontos pontja annak felismerése, hogy a családoknak alapvető, jogos igénye, hogy pontosan tudják mi történt hozzátartozójukkal. Olyannyira, hogy ez részévé vált a nemzetközi humanitárius jognak és az emberi jogoknak. A törvénycikkek kimondják: a családoknak joguk van ahhoz, hogy tájékoztatva legyenek eltűnt rokonaik sorsáról.
Napjainkban mikor az internet és a mobiltelefon már ilyen elterjedt miért van még szükség a Vöröskereszt és Vörös Félhold tevékenységére a családok egyesítésében?
Nem meglepően, a technológiai fejlődésének igen nagy hatása van a keresési gyakorlatra, főként az információk áramoltatásának felgyorsításában óriási számú ember között. Az ICRC halad a korral és fel is használja ezeket az új eszközöket a családok közti kapcsolat tartásának elősegítésében.
Nemrégiben történt például a haiti földrengés után, hogy az ICRC létrehozott egy weboldalt annak érdekében, hogy emberek százainak segítsen abban, hogy hírt kapjanak eltűnt rokonaikról. A helyszínen tartózkodó vöröskeresztes csapatunk nyilvántartásba vette és feltette a weboldalra a túlélőket, a külföldön tartózkodó aggódó rokonok ellenőrizhették a listát, és egyúttal közzé tehették még meg nem talált rokonuk nevét. Sok ember megtalálta így a rokonait és néhányan kapcsolatba is léptek velünk, hogy kifejezzék hálájukat azért, hogy értesültek arról, hogy családtagjaik életben vannak. A modern technológia lehetővé teszi néhány ember számára, hogy gyorsan információhoz jussanak. Sajnos sokan mások nem kapnak bíztató jeleket rokonaiktól.
Ugyanakkor hibás azt feltételeznünk, hogy napjainkban az internet és a mobiltelefon mindenki számára elérhető és használata ismeretes.
A krízisekben sokan boldogulnak saját erőforrásaikra támaszkodva, és nincs szükségük a mi segítségünkre.
Azonban ezek a válságok sokszor azokat az embereket érintik, akik már a válság kialakulása előtt is sebezhetőek, hátrányos helyzetűek voltak, és nem feltétlenül rendelkeznek internet hozzáféréssel vagy telefonnal. Ez pedig azt jelenti, hogy még mindig sok olyan ember van, aki a Vöröskereszt, illetve Vörös Félhold segítségére szorul, hogy újra fel tudja venni a kapcsolatot eltűnt családtagjaival.
Az ICRC telefonálási lehetőséget biztosít
egy kosovoi menekültnek 1999, Albánia
A keresés szoros együttműködést igényel a Nemzeti Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok között. Hogyan dolgozik együtt az ICRC a Nemzeti Társaságokkal az eltűnt vagy családjuktól elszakított emberek keresésében?
Valóban a keresés igen szoros együttműködést igényel egy helyi gyökerekkel rendelkező partnerrel, aki ismeri a kultúrát és a helyi viszonyokat. A Nemzeti Társaságok végzik a munka nagy részét, és mi szerencsések vagyunk, hogy velük dolgozhatunk.
Mi valamennyien ugyanolyan módon közelítjük meg a kérdést. Vegyünk pl. egy Angliában lévő szomáliai menekültet, aki az egyik rokonát kereste, akivel a szomáliai Mogadishuban zajló harcok következtében elveszítette a kapcsolatot. Mivel ő Angliában volt a Brit Vöröskereszthez fordult, amely kapcsolatba lépett az ICRC-val és a Szomáliai Vörös Félholddal. Ezután a keresés Mogadishuban indult meg, ahonnan az a információ érkezett, hogy a keresett személy Yemenbe menekült. A Yemeni Vörös Félholdon keresztül sikerült megtalálnunk a keresett személyt, akit ezt követően kapcsolatba is léptettünk az Angliában lévő rokonával.
Ez tehát egy sikertörténet, egy olyan világot átszövő hálózatról, amely hatékonyan működik.
Az ICRC egyik feladata éppen a Központi Keresőszolgálat és a Nemzeti Társaságok keretében működő világméretű kereső hálózat optimális működésének biztosítása, lehetővé téve ezzel, hogy a családtagok kapcsolatban maradhassanak egymással nehéz körülmények között is.
|
Tények és Adatok
2009-ben az ICRC 479,669 fogvatartottat látogatott meg. Több mint 28,000 fogoly részére szervezte meg az ICRC a családtagok látogatását. Ezen időszak alatt az ICRC
- 253 000 Vöröskereszt üzenetet gyűjtött össze és osztott szét
- weboldalán több mint 83 000 nevet tett közzé (wwww. familylinks.org)
- több mint 12 000 telefonhívást tett lehetővé, amelyek segítségével az érintettek felvehették a kapcsolatot családjukkal
- 1 063 családegyesítést bonyolított le
45 605 keresési ügyön dolgozott |
Hírek
Ilyen segítséget kap például az öt gyermekével egyedül maradt özvegy, Lidia Flores is. 1984-ben vesztette el férjét, aki 32 éves volt, amikor letartóztatták, és nyoma veszett. Azóta sem sikerült azonosítani. Lydia nem tudott megnyugodni, a mai napig rémálmok gyötrik. 
